Fagyott

 

Fagyott a világ lelke.

Csak azt látja, amit a szeme.

Szívét kitépte, s eldobta messze.

E szív nélküli világban kihunyt minden érzelem.

Eltűnt a megértés, eltűnt a szerelem.

Az emberek szó nélkül mennek el egymás mellett,

S mindegyikük felett

Ott az a kis felleg.

Ha szóra nyitják szájukat,

Nem mondanak túl sokat.

De ez a kevés is néha oly bántó,

Hogy túl soknak tűnik az a pár szó.

S az a néhány békés lélek,

Ki ezek közé téved,

Azon veszi észre magát,

Hogy egyre jobban várja már

A fagyott létből megszabadító napsugárt,

A vigasztnyújtó Halált.

 

                        1999. január 13.

 

Hittem

Azt hittem, hogy most végre sikerül.

De úgy tűnik a Szerencse folyton elkerül.

Megmutatja magát egy röpke pillanatra,

Aztán eltűnik, ahonnan jött arra.

Mikor végre valakit igazán szerettél,

S kiderül, hogy tévedtél,

S egy réveteg, józan, őszinte pillanat,

És ismét a Földön érzed magad,

Ahol nem vár senki, semmi,

Nem jó ezen a helyen lenni.

Hiába süt a nap, körötted örök a sötét,

S az önmarcangoló sajnálkozás

Tép apró darabokra szét.

Tested nem leli helyét,

S lelked újra sötét magányba hull.

Várja mikor süt ki újra a nap,

Mikor lép börtöne újra fényre,

Vagy mikor lesz az a pillanat,

Mikor végre,

Teljesen szabad!

 

                1999. március 27.

 

A szerelem?

 

Amit érzek nem mondhatja el szó,

S tettek nem mutathatják ki.

Tudod Te milyen, ha igazán szeret valaki?

 

               1999. március 27.

 

Igazi boldogság

 

Minden gondolatom nála jár,

S ilyenkor oly szabad, s boldog vagyok,

Mint egy madár.

Ki érzi, hogy végre otthonra talál.

Remélem hamarosan beteljesedik az az álom,

S az igazi boldogságot nála megtalálom.

 

               2000. január 13.

 

A tengerparton

 

Hát itt vagyok ismét e tenger partján.

Lágy szellő simogatja az arcom,

S, ha belenézek mély, kék vizébe,

Olyan, mintha belelátnék a kedvesem szívébe.

S jó lenne, ha ott az én arcképemet láthatnám.

Bizony ám,

Akkor lennék boldog igazán,

S nem érezném úgy, hogy a túlvilág az igazi hazám.

 

               2000. január 13.

 

Ha belenézek...

 

Ha belenézek gyönyörű szemeibe,

Rögtön elolvadok.

S, ha csak egy pillanatra látom,

Már boldog vagyok.

Ha hozzám beszél,

Édes szavait nem viszi el a szél,

S szívem ritmusos, pergő táncra kél.

 

               2000. január 13.

 

Fájdalom, keserűség

- Jégszív -

 

Nől a fájdalom, keserűség.

Életem fölött felhős lett az ég.

Nincs aki megértsen,

S vigaszt nyújtson,

S fagyos szívem mélyén

Újból tüzeket gyújtson.

 

A tűz mi odabent égett,

Csak egy emlékké lett.

Most jég borítja e kicsiny kamrát,

S nem hallod a hangját.

 

Jéggé dermedt fala

Nem dobog ma,

Se holnap, se azután.

Senki sem hiányol

E föld hátán.

Nincs is rá szükség,

Mert engem vár az ég,

Ahol rég

Meg van már a helyem,

Búcsút intek hát

Életem.

 

               2000. április 06.

 

Férjemnek, aki még akkor nem volt a férjem

 

Felgyújtottad szívem tüzét...

 

Felgyújtottad szívem tüzét,

Mi azóta is ég.

Lángjai hevítik egyre forróbb testem,

Azt hiszem ismét szerelembe estem.

Szüntelenül Rád gondolok,

S arról álmodok,

Hogy együtt vagyunk minden percban.

Sétálgatunk kéz a kézben,

Szeretjük egymást a sötétben.

Ölelsz, csókolsz, becézgetsz,

Szívem rejtett kapuin betévedsz.

S boldogságot hintve ott szerteszét,

Élvezzük a gyönyör édes gyümölcsének ízét.

 

               2000. április 25.

 

Bizonytalan vagyok...

 

Bizonytalan vagyok,

Elfog a kétely.

Tudom, hogy szívedben van számomra hely.

De azóta, ahogy múlnak a napok,

Egyre kétségbeesettebb vagyok.

Túl korai, elsietett volt a dolog?

S talán most már szíved többé nem értem dobog.

Úgy érzem,

Ez volt a legnagyobb kincsem,

S most nincsen.

Neked adtam,

S most úgy érzem,

Nincs miért rajonganod értem.

Nincs mi vonzon hozzám,

S attól félek ismét rám talál a magány.

Megint nagy üresség lesz bennem,

Pedig már majdnem teljesen boldog lettem,

S lehet, hogy ez lett a vesztem.

 

                       2000. május 2.

 

Tiéd vagyok...

 

Tiéd vagyok.

Tiéd az életem,

S úgy érzem, ezt

Csak Veled élhetem.

 

                    2000. május 2.

 

Fontos vagy...

 

Fontos vagy nekem azt jól tudom,

De az érzelmek tengerén hánykódom

Nap - nap után.

Összezavarodom,

S csupán egyet tudok biztosan:

Tiéd a szívem,

De minden más bizonytalan.

 

                    2000. május 2.

 

Olcsónak érzem magam...

 

Olcsónak érzem magam,

Olyannak, akinek ára van.

Lehet, hogy Te nem úgy tekintesz rám,

S igazi szerelem fűz hozzám.

De én ezt hiába tudom,

Ha hagyom,

Hogy a dolog, mi felkavart,

Ekkora zavart

Keltsen a fejemben.

Te mit tennél a helyemben?

 

                    2000. május 2.

 

Régóta vártam Rád...

 

Régóta vártam Rád.

Tudtam létezel valahol,

S szívemnek boldogságot hozol.

Most itt vagy, s boldog vagyok,

Ha látlak szemem ragyog.

Ha elmész könnycseppek zápora áztatja szemem,

S fáj a szívem.

De tudom találkozunk nemsokára.

Ez szívem minden vágya.

Mert, ha Veled vagyok jó a kedvem,

S érzem újra élek.

S nem leszek többé eltévedt lélek

Az élet sűrűjében.

 

                    2000. május 11.

 

Te vagy az egyetlen...

 

Te vagy az egytelen,

Talán a sírigtartó szerelem.

Mióta ismerlek,

Minden gyászlepelbe burkolt gondolat

Újra színes, szabad.

Régmúlt emlékek láncait levetve,

Lelkem nevetve

Új életre kél,

S boldog életet remél.

 

                  2000. május 11.

 

Kőoltárnál imádkozom...

 

Kőoltárnál imádkozom,

Térdepelve én,

S szívem, lelkem elönti a remény.

Hiszem, hogy Isten létezik.

S mindenki, aki vétkezik

Hozzá imádkozik.

Bocsánatáért esedezve,

Kőoltárnál térdepelve,

Vagy cifra templomokban,

De az a fontos, hogy igaz hit

Tükröződjön a szavakban.

Mert Isten a szívekbe lát,

S, ha álszent érzéseket talált

Nem lelsz megbocsátást,

S lelki békét,

Hanem lelkedet az önmarcangoló bűntudat tépi szét.

S miután porhüvelyed

- Mely leleked börtöne volt -

Elvesztetted,

Nem választhatod a Mennyet.

Lelked a forró kénköves Pokolba kerül,

S annak legmélyebb bugyrába merül.

Ahol Lucifer és segítői az ördögök,

Az idők végezetéig kínoznak, mert a lélek örök.

 

             2000. május 14.

 

Gyönyörű szemeidbe nézek...

 

Gyönyörű szemeidbe nézek én,

S úgy érzem az egész világ az enyém.

S a boldogság kicsiny szigetén

Csak Te vagy ott és én.

Heverünk hófehér fövenyén.

Kék az ég és süt a nap,

S remélem sosem jön el a pillanat,

Mikor  mindennek végeszakad.

 

             2000. június 05.

 

Nélküled

 

Nélküled az élet oly sivár, oly üres.

Ha nem vagy itt elfog a rémület,

Mert félek, hogy elveszítelek.

De, ha itt vagy velem,

Minden más, minden szép.

Egyetlen mosolyod elég,

S felderül az ég.

 

                2000. június 19.

 

Két szemedbe nézve...

 

Két szemedve nézve,

Látom, szép az élet.

Fehérlik most minden,

Mi régen feketélett.

Boldogságot érzek,

Hogyha Terád nézek

Elönt a forró vágy,

Ha Hozzád érek.

S, ha átölelsz,

Már semmitől sem félek.

 

              2000. július 02.

 

Könnyes szemmel...

 

Könnyes szemmel hajtom álomra fejem,

Ha nem vagy itt velem.

A magányos, sötét éjbe beleborzongok,

S az együtt töltött percekről álmodok.

Árnyékként kúszik körém a sötét magány,

S közben remélem, hogy nem is soká' talán

Újra átölelsz,

Csókomra, csókoddal felelsz.

Összeforr ajkunk a sötétben,

Kívánom, hogy minden éj

Ilyen legyen az életben.

 

           2000. július 24.

 

Elég

 

Elég, ha hozzám érsz,

S elönt a forróság.

Ilyenkor oly közel a teljes boldogság,

S el is érem hamarosan

Karjaidban én,

S úgy érzem, hogy melletted

A világ is az enyém.

 

           2000. augusztus 14.

 

Ha szóra nyitod ajkadat...

 

Ha szóra nyitod ajakadat,

Szinte iszom minden szavadat.

Ha álmodsz, s álmod zavart,

Megsimogatlak,

S eltűnik, mi felkavart.

Ha mosolyodat látom,

Úgy érzem, helyem lassan megtalálom,

S, ha minden így marad

Te leszel a párom.

 

           2000. szeptember 13.

 

Két szép szemed...I

 

Két szép szemed rám tekint,

Olyan jó, hogy itt vagy megint.

Mikor két karod átölel,

Szívem hevesen ver,

Mert érzem éppen annyira szeretsz,

Mint én Téged,

S érezzük, hogy együtt

Szép lesz az élet.

 

           2000. szeptember 18.

 

Két szép szemed...II

 

Két szép szemed, tekinteted,

Szerettel teli szíved,

Mit szeretek Benned.

S csodálatos minden pillanat,

Mit Veled tölthetek el,

S szívem hangosan ver,

Ha két karod átölel.

Ez minden mi nekem kell.

 

           2000. október 16.

 

Folyton csak Rád gondolok...

 

Folyton csak Rád gondolok.

Te vagy az, akire, ha kell

örökké várok.

Mióta Te vagy nekem

Mást már meg se látok,

S remélem, hogy végre

megtörik az átok,

S egy csodálatos, hű

társra találok.

 

           2000. október 16.

 

Életem értelme

 

Életem értelmét jelented Te nékem.

Nincs Hozzád hasonló

Se földön, se égben.

Tüueket lobbantasz e szerlemes szívben.

S ez addig így lesz, míg nem

Elérjük a teljes boldogságot.

Nem szed többé Xupido se vámot.

S olyan életünk lesz,

Amilyet még soha senki enm látott.

 

           2000. október 29.

 

Fontos vagy nekem...

 

Fontos vagy nekem,

mint a nyári napsugár.

Örömmel teli szívem,

ha két ölelő karod vár.

Ha két szerelmes kéz a kézben jár,

a leghidegebb tél is forró, mint a nyár.

S mivel mi is azok vagyunk,

boldog minden napunk,

mit együtt tölthetünk.

S remélem ilyen lesz majd

együtt az életünk.

 

           2000. november 15.

 

Nélküled nincs életem...

 

Nélküled nincs életem.

S, ha fogod kezem,

Boldog a szívem.

Míg két szemed sugára

Életem lámpása,

Mi csillagként ragyog

Az éjszakában.

 

           2001. március

 

Nem tudom...

 

Nem tudom, hogy hol a kiút.

Lábam alól a talaj kifut.

Olyan mintha zuhannék.

Nem kell nékem öröklét.

CSak Rád van szükségem

míg élek.

Mert csak Veled lehet

boldog az élet.

S most, hogy tudom

mennyire szeretsz,

Az élet megint szép lehet.

 

 

           2001. június 06.