2008. május 15.

 

 

Galamb szállt az égen…

 

Galamb szállt az égen,

Olajággal a csőrében.

Magával hozta a békét,

Mit vártam már oly rég.

Ha felnézek az égre,

Bele a napba,

Azon gondolkozom, hol szállhatsz ma.

Ugyanis a kis fehér galamb

Te voltál az életem egén,

Kire oly régen vártam én.

Elhoztad számomra a fényt,

Mi kivezetett engem a sötétből,

S ezt köszönöm Neked

Teljes szívemből.

 

                                     2008. május 15.

 

 

Rózsa

Rózsa nyílik szívem felett,

Sok neki a szirma.

Annyi most a gondolatom,

Mit kezem leírna.

Fejemben kavarognak a gondolatok,

Mert olyan boldog vagyok.

Hiszen van a világon két személy,

Kik közül mindkettő

Ezer másikkal felér.

Fontosak számomra,

Mint a rózsának minden egyes szirma.

Mik nélkül egész nem volna.

Én is így érzem mostanában,

Ha ők nem lennének fél emberként

Élnék a világban.

Olyan lennék, mint az elhervadt rózsa,

S az jó nem volna.

Szárazan, összetörten,

Eléggé meggyötörten,

Szemétdombra lökve,

Egy sarokban elfeledve,

Nagy fájdalmak közepette

Megszünnék létezni.

Nem siratna engem senki,

Mert egy hervadt rózsát jobb elfeledni.

                                 2008. május. 15.

 

A művészeted az egekig emel...

 

A művészeted az egekig emel,

 S minden tiszteletet kiérdemel.

 Veled született a tehetség,

S megáldott az ég.

Mikor a ceruzát a kezedbe veszed,

 Szebbé teszed

Az életet.

Mert alkotás,

Mit Te csinálsz,

Nem puszta rajzolás,

 Mert tökéletességet kívánsz.

 S el is éred.

 Mert rajzaidat „megéled”,

 Felpezsdül a véred.

Ez az mitől a rajzaid

 Annyira megérintik mások szívét.

 Ezért minden tisztelet a Tiéd.

 

 

                            2008. május 25.

 

 

 Szomorúfűz angyala

 

Szomorúfűz árnyéka borul rám.

 

S úgy érzem távol a lelki hazám.

 

 

Már nem tudom igazán mi a fontosabb,

 

 

A szerető szív, vagy a lélek mi újra szabad.

 

 

Éteri magasságokban szárnyal ismét a lelkem,

 

 

Ezért írhatom újból a versem.

 

 

Sokat jelent a barátságod nekem,

 

 

Mert szebbé teszi életem.

 

 

Ez most így jó nekem

 

 

Nagyon,

 

 

S hagyom,

 

 

Hogy elragadjon

 

 

Ez az új érzés,

 

 

Mert az őszinte baráti szeretet

 

 

Oly kevés,

 

 

Ebben a rideg világban.

 

 

De én kivártam,

 

 

S lejött egy csodálatos angyal,

 

 

Gyönyörű éteri hanggal.

 

 

Most már nem kell küzdjek a haraggal,

 

 

Mert, ha bánat ér megvigasztal,

 

 

Kedves szavakkal,

 

 

El soha nem marasztal.

 

 

Egy igazi kis angyal.

 

 

S, ha jól figyelted soraimat,

 

 

Felismerhetted Magad.

 

 

Mert ez a csöpp kis angyal bizony Te vagy.

 

 

 

 

                    2008. május. 26.

 

Két szerető szív…

 

Két szerető szív most egymásra talált.

Mindkettő régóta erre a pillanatra várt.

Mikor tekintetük egymással találkozott,

Rögtön tudták,

Hogy mindkettőjüknek a másik volt az,

Kire régóta várt.

S mikor eljött a fájó búcsú,

Két, csöppnyi szív lett nagyon szomorú.

De él a remény bennük,

Hogy lesz abban részük,

Mi oly szép volt.

Foghatják egymás kezét,

Csodálhatják egymás gyönyörű szemét.

Ajkuk összeforr egy szép, szerelmes csókban.

Ezért hát bíznak a jó sorsban.

Éltetik a reményt a szívükben,

Hogy egymáséi lesznek egész életükben.

Én pedig sok sikert kívánok Nekik ebben.

 

                    2008. május 28.

Hétszínű szivárvány

Hétszínű szivárvány ragyog fenn az égen.

S ezt látom ragyogni a barátom szívében.

Nem régen még bútól sötét eső záporozott Rá,

De eljött az a pillanat,

Mikor újra kisütött a nap.

Bár az eső még szemerkélt,

Így e szivárvány életre kélt.

De lassan az eső eláll,

S egy idő múlva a szivárvány is felszáll.

Marad helyette a gyönyörű napsugár,

Mire szomorú szíve oly régóta vár.

S mikor a napsugár ráragyog az égből,

Elűzi a bút kicsiny szívéből.

Elhozva számára az örök boldogság ígéretét,

Onnan ahol a szivárvány véget ért.

 

                       2008. május 29.

 

Baráti szeretet

Nagy a távolság, de a baráti szeretet
Áthidalja ezt.
Nincs olyan, nap, perc vagy pillanat
Mikor gondolatom feléd nem szalad.
S minden szavad,
Mit szíved leveledbe rak,
Mélyen szívemben őrzöm én,
Mert az emlék az enyém.
El tőlem senki nem veheti,
S szívem nem feledi,
Mert fontos vagy neki.
Emléked szép képeit őrzöm szívemben
Míg csak élek.
Csupán ennyi csak, mit én is kérek.
Ne felejts el engem kérlek,
Mert ez az, mitől nagyon félek,
Hogy ismét én leszek
A magányos lélek.

                      2008. június 04.

 

Megérintettük egymás szívét...

 

Megérintettük egymás szívét,

Mikor a világban néztünk szerteszét.

Találkozott a tekintetünk,

S ez jó volt nekünk.

Most már, ha tükörbe nézünk egymást is látjuk,

Mert énünk fele a jó barátunk.

Ha mosolyogsz, mosolygok én is.

Ha sírsz, sírok, s velünk sír az ég is.

Minden csöppnyi szívdobbanás

Elárulja milyen csodás

Az a gondolat,

Hogy a barátság ledönt minden falat,

S áradó vízként mossa el a gátakat.

Átível téren, s időn.

Midőn arra gondolok, hogy van valaki,

Ki szíve barátság kapuját nekem tárta ki,

Boldogabb lesz az életem.

Mert ez a kapu nyitva áll nekem.

Ha szükségem van oltalomra,

Mindig bemehetek rajta,

Bús fejemet válladra hajtva.

Rád emelem könnyes tekintetem,

Ha fáj a szívem,

S lelkemet parázsló félelem emészti,

De ezt baráti lelked megérti.

Szereteted kendőjével letörlöd könnyem,

S nem hagyod, hogy a szívem

A fájó múltba tekintsen.

Vigasztalsz.

S minden rossz elől eltakarsz.

Kedves baráti szókkal

Hozol vígságot életembe,

Míg csak el nem jő az örök este

Életem egére,

S Te elkísérsz utam végére is,

Mint igaz, őszinte, s hű barát,

Ki nekem életemben is csupa jót kívánt.

S mikor lelkem égbe tér,

S visszanéz könnyektől fátyolos arcodra,

Már tudja,

Hogy szíved mélyén örök az emlék,

S nem fenyeget a nem lét.

Mert míg emlékeidben őrizel,

S nem felejtesz el,

Élni fogok én,

S örök boldogság lesz az enyém.

 

                   2008. július 09.

 

Szívem tükörként csillog...

 

Szívem tükörként csillog,

Megtöri a fényt.

S látom benne azt a lényt,

Ki boldogságot hoz hajlékomba,

S nem dönti azt romba.

 

Te gyémántként ragyogsz barátom,

S tisztán látom,

Hogy értéked miben rejlik.

Ha megkaparjuk a felszínt,

Kincsre találunk,

S ez a kincs a barátunk.

 

Eddig a világban csukott szemmel jártam,

De most Rád találtam.

Kinyílt a szemem,

Rácsodálkoztam a világra,

S nem hiába.

 

Annyi újat nyújt nekem,

S ezt nagyon élvezem.

Új nekem az őszinte, tiszta barátság,

Mi most már nem kiváltság.

 

Boldog vagyok én,

Mert a legjobb barát az enyém,

S az élet bármilyen kemény

Nem érzem annak,

Mert örülök a barátságnak,

Mi most már körülölel,

S többé nem tévedek el.

 

                   2008. július 11.