M.Rolandnak legjobb barátomnak

 

Éjfekete sötétben bolyongtam

 

Az éjfekete sötétben bolyongtam

Egyedül

De ki tudja honnan egy fénysugár

Előkerül.

 S hirtelen arcomra mosoly

 Terül.

Ez a kis fénysugár

 Te vagy

Mi remélem engem cserben

Sosem hagy.

Szükségem van rá, hogy kivezesesen

Innen,

Hogy arcom újból fénybe

Tekintsen.

Hisz a fényben

Annyival szebb,

Mint a sötét éjben,

Ahol azok a hangok

Nem hagynak békében.

Kerek e világon

Hosszában, széltében.

Sok gonosz idegen képében,

Kik között feltűnt

Egy kedves arc.

S megszűnt a puszta létért

Folytatott harc.

Eljött háborgó lelkembe

A béke.

Egy kedves fiú képében.

Kinek írom most e sorokat

S remélem most nem mosogat,

S kinek minden jót kívánok.

Remélem,

Maradok örökké hű barátod.

 

                                       2008.április 08. délelőtt

 

Titkos életem...

Titkos életem.

Az vagy Te énnekem.

Veled minden dolgomat megbeszélehetem.

S olyan jó érzés,

Hogy törődsz velem.

Érdekel, hogy mi fáj,

S mi az örömöm,

S ezt én Neked

Nagyon köszönöm.

 

                                       2008.április 08. délelőtt

  

Szép a szemed...

 

Szép a szemed, szép a szád.

S jó, hogy számíthatok Rád.

Messze vagy az igaz,

De minden üzenet nagy vigasz,

Mit egymással váltunk.

S jó, hogy a nagy rideg világban

Egymásra találtunk.

Mindketten emberek között élünk,

Mégis nagy magány a részünk.

De ez elmúlik, ha "beszélünk".

Megszűnik a világ körülöttünk,

Aminek a sötétjében eddig ücsörögtünk.

Eltölti szívünket a szeretet,

S jobb lesz az élet, mint eddig lehetett.

                                              2008.április 14. délelőtt

 

Oly távol...

Oly távol vagy, mégis oly közel.

S tán az a pillanat sohasem jön el,

Hogy ne legyen oly távol a közel.

Mindennap gondolok Rád,

S már most rohannék Hozzád.

Oly jó, hogy vagy nekem.

Boldogabb az életem.

Most már nem mondom, hogy:

"Én ezt így nem élhetem!"

Mert más lett a helyzetem.

Lettél Te énnekem,

Kit óvnom kell, s védenem.

Vigyáznom léptedet,

S fogni a két kezed,

Hogy az élet széles útján

El ne essél,

S ne bántson sem eső, sem szél.

Elrejteni téged azok elől

Kik bánthatnának

Ez a legfontosabb feladat

Egy barátnak.

 

                                2008.április 14. este

 

Szemed sarkában könnycsepp csillog...

 

Szemed sarkában könnycsepp csillog

Azt hihetnéd ez egy billog.

Pedig nem.

Színtiszta érzelem,

Mit kelthet a félelem.

Félni attól,

Hogy nem találsz rá

Arra, ki boldoggá

Tenne,

Kinek szíve Érted égne.

De egyszer eljön az anap,

Ha a szíved a reménnyel fel nem hagy.

A boldogság fénye arcodra vetül,

A kék madár feléd repül,

S a válladon megül.

Dalolni kezd Neked,

S megnyugszik a leleked,

Mert megérkezett az,

Ki szívednek nagy vigasz.

S éltek kettecskén,

Míg a halál az a pimasz,

El nem választ.

 

                                         2008.április 16. délelőtt

Két kezedbe temeted arcodat...

 

Két kezedbe temeted arcodat,

De feladnod nem szabad.

Erősnek kell lenned míg el nem jön a nap,

S megtalálod azt,

Ki életed párja lehetne,

S a világon mindennél

Jobban szeretne.

S örömmel teli életed

Még sokáig élheted.

Ne törődj a világ sötét oldalával.

S dacolnod kell a halállal.

Mert, ha feladod mindennek

Végeszakad,

S csak a hideg, sötét magány

Marad,

Mitől megijedned nem

Szabad.

Mindenben lásd a jót.

Kerüld el a feléd repülő golyót.

Lépj ki a fényre,

Arcodat fürdesd meg benne,

Mert így számíthatsz szerelemre.

Ha az árnyék rideg világát

Választod,

Esélyedet elszalasztod,

A reményt meghalasztod,

S mint tudjuk,

Az hal meg utoljára,

S ennek nagy lehet

Az ára.

 

                                         2008.április 16. délelőtt


A szerelem édes gyümölcse

Ki a szerelem édes gyümölcsét

Megízlelte,

Ízét nehezen feledte.

S azóta mindenhol azt kereste,

De nem talált még rá az újra,

Mert messze még a nyár

Mikor újra vár

E gyümölcs édes illata,

De addig itt a virága,

Melynek bimbajából

Új élet fakad.

Csüggedni nem szabad,

Mert a tavasz véget ér.

Lágyan fúj a szél,

Melyben a gyümölcstől

Roskadó fa

Kecses táncra kél,

S új szerelemet ígér.

                                         2008.április 16. délelőtt

Vörös rózsaszirom

Vörös rózsa szirma

Hullik a patak vizére.

Árny borult az Ő szívére.

Rohan a patak vize,

Elviszi a szirmot messzire.

S elmossa a fájdalmat izibe?

Nézed, ahogy úszik a vizen.

Azt érzed szíved többet,

Meg nem pihen.

Fájdalom költözik oda,

S fagyos kézzel mardossa,

S jégbe borul minden.

Nem szabad, hogy szíved

A múltba tekintsen.

Előre kell nézni

A messzi távolba.

Jobb mintha szíved

Gyászolna.

Fekete helyett öltöztesd

Színesbe a szived,

S meg lásd a fájdalmat

Rögtön elfeleded.

Felenged a jég,

S felderül az ég,

S életed, mint a szirom

Új vizekre ért.

Légy hálás ezért.

Nem másnak,

Csak Magadnak,

Mert az évek haladnak.

De az emlék az marad,

S túl kell élni!

Feladni nem szabad!

                                         2008.április 16. délelőtt

Mosoly

Egy kedves mosoly

Sokat jelent olykor.

Mikor sötét felleg

Takarja az eget,

S úgy érzed többet

Egy jó napod se lehet.

De látod, hogy

Ki szeret

Megpróbálja elűzni

A felleget.

Ez felvidítja a szívedet.

Újra felragyog a napsugár,

S a boldogság

Ismét Rád talál.

                                 2008.április 17. délelőtt

Mire itt a kikelet...

Mire itt a kikelet

És kinyilnak a virágok

Zsibongó új világot találok.

Itt az idő talpra hát!

Nincs más hátra jóbarát!

Gyerünk ki a szabadba,

Egy kis kalandra!

Rohanjunk bele a világba.

 

Rideg tél után

Oly sok mindent kíván

Lelkünk.

A tavasz gyönyörű képe

Nem sokat vár

De helyette itt a nyár.

Nagyon várod már

Az új élet kezdetét,

Komoly változást ígért.

 

Biztos, hogy

A szerelem újra

Rád talál.

Átfon a kétely

Tudom.

S félsz, hogy

Álom csupán,

Gonosz káprázat

Utolsó víziója

Nem isteni csoda.

Két szemed lehunyod újra.

Elmúlik talán.

Mégis szemed

Lehunyva is

Érzed ott van Ő

Ki érted jő,

És elrabolja szívedet.

Remegve megfogja kezedet,

Ez bizony szeretet.

Titkon reméled

Ő az kivel életed leéled.

Lágy érintése

Elűz minden bánatot.

Mily jó, hogy láthatod.

 

Neked szól mosolya.

El nem hagy soha.

Kezed fogja életed végéig.

Ezzel a történet befejeződik,

De egy új élet kezdődik.

                                2008.április 17. délelőtt

 

Csak a jó ég tudja...

Csak a jó ég tudja

Mikor láthatjuk egymást!

De ezért ne kapj frászt!

Gondolj rám sokat,

De ne hanyagold a családodat!

Irántad érzett barátságom

Megmarad örökre,

Ez nem álom.

Legyen mindig

Szerencséd,

Azt kívánom,

Mert Te vagy az

Egyetlen Barátom.

                             2008. április 25. délelőtt

 

Angyal szállt a földre…

 

Angyal szállt a földre,

Egy tini fiú képében.

Amerre jár

Lába nyomában

Nyílik az öröm virága.

Fényt hozott a földre,

Az eddigi sötétség helyére.

Hol eddig a szeretet

Hiányzott.

Most egy kis reménysugár

Világlott.

Béke és szeretet költözött

Az emberek szívébe,

Mikor rátaláltak e égi lényre.

Áradt belőle a szeretet fénye,

S megjutalmazta ki érdemelte.

De keményen büntette azt

Ki számára nem nyújtott vigaszt.

S megtorolt minden panaszt.

Így miden rosszat elriaszt.

Felébreszti a tavaszt.

S visszatér oda

Ahonnan e földre ért.

Onnan juttat ide reményt.

A Skorpió csillagképből

Ragyog a fénye,

Sok reményvesztett ember

Örömére.

            2008. május 05.

 

A világomban béke van…

 

A világomban béke van.

Állandóan süt a nap.

Boldogság ragyogja be az eget.

S boldog az, ki a barátod lehet.

De, ha eltűnnél a világomból,

Lelkem ismét gyászba borul.

S, mint remeterák,

A csigaházba visszavonul.

Eltűnik az égről a nap,

S a világom ismét sötét marad.

Sivár lesz a világ,

S lelkem ismét segítségért kiált.

Zavarodott, s zilált.

Remélem, soha nem jön el az a nap,

Mert a lelkem akkor örökre magányos marad.

S a szívem majd megszakad,

Ha arra gondolok,

Hogy átutazol a világ másik oldalára.

S nem gondolsz többet a jó barátra

Odaát a hatalmas újvilágban.

            2008. május. 05.

 

Csak a szívével lát…

 

Csak a szívével lát jól az ember.

Ezt hallottad már nem egyszer.

S bejött már nem egyszer.

Ha csöppnyi szíved úgy érzi,

Hogy megéri,

A világot is széttépni lennél képes,

Csak, hogy vele élhess.

De, ha szíved hideg, mint a jég,

A boldogság sohasem lesz a Tiéd.

            2008. május 06.

 

Szívvel látni, jégbe zárni

 

Szívvel látni kedves arcodat

Lélekmelengető egy pillanat.

S olyan szép a kép, mit mutat.

Felidézi azt a néhány napot,

Mikor szívem annyi jót kapott.

De mikor a kép mi felderengett,

Befeketedett.

Szívem csupa jég lett.

Jégbe zárni az utolsó kis szép emléket,

Megfagyasztani a reménynek.

Lehet, hogy nem marad más

Megoldás

Megőrizni a pillanatot,

Mikor a szívem annyi jót kapott.

S mindez láthatatlanul

Nyomott hagyott.

Szívembe kis jégtüskeként

Belefagyott.

Mikor megcsillan rajta a fény

Újra éled a remény.

Hogy lesz még néhány olyan

Pillanat,

Mikor a szívem újra

Szabad.

Leolvad róla a jégpáncél,

S újra életre kél.

            2008. május 07.

 

Köszönet

 

Ha zuhansz, én elkaplak,

Ha bánat ér vigasztallak.

Ha jó a kedved Veled örülök,

S minden szép percet köszönök.

Köszönöm a mosolyod

Mi rám ragyogott.

Köszönöm, hogy megértettél,

S, ha egy kicsit is,

De barátodként szerettél.

Hálás vagyok minden

Kedves szóért,

Mi elért,

Mert ez egy új életre

Ébredéssel felért.

Általad kinyílt számomra

A világ,

S lelkem a boldogságtól

Kiált.

Minden egyes sor,

Mit írtál nekem,

Melengette a szívem,

Mi közel volt a teljes

Fagyhalálhoz.

De segítségért kiáltott

Az éterbe,

Rád talált ott,

S nem esett kétségbe.

Felemelkedtem ismét,

S magasan szárnyalok

A boldogság fellegében,

Egy örök barátság reményében.

 

            2008. május 07.

 

Hidd el…

 

Hidd el, van a világon valaki,

Ki Téged fog akarni.

Van, aki arra vár valahol,

Hogy a karjaidba omol.

Létezik egy lány kinek szíve,

S ajkai a csókjaidtól égne.

S semmitől sem félne,

Ha átkarolod,

S szerelmes szavaidat

Fülébe sugdosod.

S eljön az a pillanat,

Mikor valóra válik az az álmod,

Hogy életed párját megtalálod.

Egy gyönyörű lány személyében,

Ki soha nem hagy cserben.

Veled éli le az életét,

Végig foghatod két kezét.

S szép szemébe nézve

Együtt léptek az öröklétbe,

A síron túli szerelembe.

            2008. május 08.

 

 Mindened a tánc

 

Mindened a tánc,

S ez nem egy kis románc.

Felragyog a szemed,

Mikor a jó ritmust megleled.

Felpezsdül a véred

A zene hallatán,

De nem egy balladán.

Úgy érzed megtaláltad azt a dolgot,

Mit, ha csinálsz szíved boldog.

Folyton azon gondolkozol,

Mitől menne még inkább jól.

Mikor felhangzik a zene,

Lelked borzong bele.

De, ha a ritmus felpezsdíti véredet,

Az felpörgeti testedet.

S mikor a zene véget ér

Visszazuhan lelked

Az égi szárnyalásból

Legszívesebben kiszaladnál

A világból.

De az vigasztalja meg a szívedet,

Hogy táncolni majd máskor is lehet.

                                     2008. május 15.

Rózsa

Rózsa nyílik szívem felett,

Sok neki a szirma.

Annyi most a gondolatom,

Mit kezem leírna.

Fejemben kavarognak a gondolatok,

Mert olyan boldog vagyok.

Hiszen van a világon két személy,

Kik közül mindkettő

Ezer másikkal felér.

Fonotosak számomra,

Mint a rózsának minden egyes szirma.

Mik nélkül egész nem volna.

Én is így érzem mostanában,

Ha ők nem lennének fél emberként

Élnék a világban.

Olyan lennék, mint az elhervadt rózsa,

S az jó nem volna.

Szárazan, összetörten,

Eléggé meggyötörten,

Szemétdombra lökve,

Egy sarokban elfeledve,

Nagy fájdalmak közepette

Megszünnék létezni.

Nem siratna engem senki,

Mert egy hervadt rózsát jobb elfeledni.

                                            2008. május 15.

Hiányzol

Hiányzol, mint borús időben a napsütés,

Mint szomorú, magányos órákban a nevetés.

Mert szemedben nincs megvetés.

Elfogadsz olyannak, amilyen vagyok,

S ettől a lelkem ragyog,

Mert boldog vagyok.

Rád találtam a hatalmas nagy világban.

Már régóta egy ilyen barátra vágytam.

De most már "itt" vagy velem,

S többé nem fog el a félelem.

Mert tudom, ha bánat ér vagy bajban vagyok

Rád számíthatok.

S szeretném azt, hogy Te is tudd,

Szavam nem hazug!

S, ha szívedet bánat éri

Baráti lelkem megvédi.

Segítőkezet, vigaszt nyújtok Neked,

Ebben biztos lehetsz!

S remélem én vagyok az,

Kit igaz barátként szeretsz!

                       2008. május 18.

 

Ha sírsz...

 

Ha sírsz, Veled sír az ég is.

S a távolban Veled sírok én is.

Együtt könnyezünk azon, mi fáj Neked,

S megfognám két kezed,

Hogy vigaszt nyújtsak Neked.

Ezt elhiheted!

Mert barátságunk nekem szent és sérthetetlen.

S úgy érzem nincs lehetetlen

Számomra,

Ha szükséged van a vigaszra.

Ez az édes teher nehezedik vállamra,

De ezt szívem nem bánja.

Mert, ha szívem bánná,

Nem váltunk volna jó baráttá.

Ezt viszont igen bánná szívem,

Mert most már Te vagy

Az egyik legnagyobb kincsem,

Mit nem hagyok, hogy bárki összetörjön,

Bántson, s meggyötörjön.

Két óvó karommal ölellek át,

Hogy ne árthasson a világ.

S megbüntetem azt ki bánt,

Rád rossz dolgokat kiált.

S nem követem el azt a hibát,

Hogy megbántalak,

Mert nem mondhatnám magam többé,

Igaz és hű barátnak.

 

                           2008. május 20.

 

Isteni szikraként...

 

Isteni szikraként pattantál életembe.

Mint fába a villám, úgy csaptál bele.

Álmodom azt hiszem,

De nem.

Láttam, hogy létezel,

A saját szememmel.

Kérem Istent, hogy soha ne vegyen tőlem el.

 

            2008. május 21.

 

A tisztaságod belülről fakad...

 

A tisztaságod belülről fakad,

Ezt árulja el minden szavad.

Mert lelked még tiszta és szabad.

Nem mocskolt még be

Ez a tisztáttalan világ,

Mi megváltásért kiált.

Feláldoznák magukért tiszta, szabad lelkedet,

De én ezt nem engedhetem.

El kell Téged rejtenem.

Óvom, vigyázom léptedet.

Imára kulcsolom két kezem,

Istent úgy kérlelem.

Mentsen meg Téged az újabb csalódástól,

Mi arcodra könnyet varázsol.

Tiszta, baráti szívvel kérem ezt Tőle,

Remélem lesz is valami belőle.